Szeretek verseket írni. Erre a blogra feltettem néhányat, melyeket szívesen ajánlok...

 A versek személyesek, sokszor szólnak a természetről, az emberi létről, történelemről, szerelemről, és olyan problémákról, melyek túlmutatnak a megszokott témákon. Olyan világlátást tükrözhetnek, melyek egy adott korra, és egy adott helyzetre jellemzőek, de sokszor tértől, időtől függetlenül is megállják helyüket. Ekkor már maradandóak, időtlenek...

Elengedek néhányat, olvassátok, olvassák szeretettel...

A Szivárvány c. verset, férjemmel közösen írtuk egy irodalmi pályázatra, még a kezdetek kezdetén...

Szivárvány

             

   Emlékeimben feldereng egy égi jel,

egy fényes híd, a remény jele.

 Színei ívén messze tekintek,

hol csodák kelnek, élednek életre.

Ó, te Szivárvány, ki világokon ívelsz át,

angyalok reménye színeidben játszik.

A végtelenből nyúlsz le mihozzánk,

hogy örökre a boldogság honába emelj.

Verseim nagy része meg is jelent " A Főnix dala " folyóirat különböző számaiban és a 2012-es Főnix antológiában. Köszönet érte mindenkinek, aki ezt lehetővé tette...



 Nyergesy Ildikó
költőnő